Az első lépések sosem könnyűek. Tudom, mert nekem sem volt az. Olyan munkáim voltak, hogy el sem hinnétek…Mert mindenki azt magyarázta, hogy minden munkát el kell vállalni. Mindenki ügyfél. Ma már tudom, hogy ez nem igaz. 

A legkevésbé sikeres együttműködéseim éppen olyanokkal voltak, akik nem tartoztak az általam elképzelt Ideális Ügyfeleim közé. 

“Nem mindegy mivel foglalkozik, amíg fizet? – kérdezik ilyenkor sokan. Nagyon nem mindegy. Nekem legalábbis. Hogyan tudnék sikeresen együttműködni egy plasztikai sebészeti tanácsadóval, ha nem értek egyet a művi beavatkozások alkalmazásával? Egyszerűen nem lesz olyan a végeredmény, ha nincs közös pont, nincs kapcsolódás. Más az értékrendünk. Elvégzed a munkát, de az nem lesz egetrengető. 

Terveztem menő két nyelvű weboldalt osztrák-magyar építész cégnek, mert nem tudtam a projektre nemet mondani. De életemben nem szenvedtem még annyit tervezéssel, mint akkor. Nem volt bennünk semmi közös. Fogalmam sem volt, mi kell egy építésznek az online megjelenés sikeréhez.

Hogyan jött a mentorálás ötlete? És miért éppen a művészeknek és kreatív alkotóknak? Mert mondhatni, ez a természetes közegem. Őket ismerem egészen közelről. Az Ő útjukat, az Ő munkafolyamataikat, az Ő problémáikat. Sokat beszélgetek velük a magánéletben is, hiszen a barátaim között is szép számmal vannak kreatívok. És ha éltél már együtt fotóssal, vagy festővel, akkor nem is kérdéses, hogy érted-e miről beszélek. 

A munkám során is egyre többször tapasztaltam az Ügyfeleim részéről, hogy a tervezői munka előtt, vagy után rengeteg kérdésük merült fel. Elgondolkodtam: van egy meseszép arculatuk, egy pixel pontos weboldaluk – de mégsem indulnak be a dolgaik, mert talán hirtelen azt sem tudják mit kezdjenek ezekkel az újonnan megszerzett kincsekkel.

Akkor elhatároztam: nem engedem el a kezüket. Ott leszek velük, amikor az első posztjukat megosztják a Facebook-on, megtanítom őket, hogyan szóljanak a közönségükhöz, végigvezetem őket a közösségi média útvesztőin, és kezükbe adom azokat a titkokat, amikkel folyamatosan építhetik az arculatukat.

Minden kis és nagyobb vállalkozást is mélységesen tisztelek, velük is boldogan dolgoztam, dolgozom együtt, ha meg tudjuk találni azt a bizonyos közös pontot, amitől a végső design ellenállhatatlan lesz. De már tudom, hogy a legszebb és legértékesebb munkáim azok, amikben szerepel közös kávéházi élmény, séta a vízparton, közös vizuális ráhangolódás, vagy ha a távolság közbeszól, legalább jó hangulatú élő-videóhívás.

Nekem is nagy segítség, ha olyan emberek a megrendelőim, akik nem csak azt mondták el, mire van szükségük, hanem azt is, milyen problémákkal küzdenek, mi az amiben abszolút kezdők, vagy mi az amiről aztán tényleg halvány lila gőzük sincs. 

Ezek az emberek az én művészeim, kreatív alkotóim. Ők az én csapatom. Megértjük egymást. Azonos szinten rezgünk. Mint mondtam, minden tiszteletem a keményen dolgozó vállalkozóké. De akiknek a munkámmal segíteni szeretnék, azok a művészek és kreatívok. Mégpedig azért, mert annak, amit Ők csinálnak igencsak megvan a létjogosultsága. És főleg most, elképesztően nagy szüksége van a művészeti alkotásokra – legyen az akár egy festmény, egy könyv, egy kötött sál, egy horgolt terítő, egy makramé falidísz – bármi. Ezek nélkül a dolgok nélkül egy nagyon szomorú és színtelen világban élnénk…

Ami számomra igazán csodálatra méltó az alkotókban az az, hogy olyan egyedi dolgot hoznak létre, ami csak egyetlen utánozhatatlan példányban létezik az egész Univerzumban! Ha valami, akkor EZ megérdemli, hogy mellé álljanak, hogy az útján támogassák – hogy minden egyedi műalkotás megtalálhassa a saját gazdáját a Nagyvilágban, aki majd mosolyog és boldog lesz, valahányszor rápillant.